A mindfulness angol szót magyarra általában tudatos jelenlétként vagy éber figyelemként szoktuk fordítani, eredetileg azonban mindössze annyit jelent: tudatosság, figyelem. Alapvetően arra a folyamatra utal, amikor figyelmünket szándékosan és ítélkezésmentesen a jelen pillanat tapasztalatai felé fordítjuk, s a pillanatnyilag észlelhető belső és külső tapasztalatokat tudatosítjuk.
Tapasztalataink jó részét az öt érzékünk segítségével szerezzük. Tapasztalatnak tartjuk a testi érzetet, a megjelenő érzelmet és a gondolatot is. Amikor a figyelem elvándorol a jelen pillanatból, mert például gondolkodni kezdünk, akkor észrevesszük ezt az elkalandozást, és visszatereljük a figyelmet az itt és most felé. Vagyis figyelünk – elterelődünk – észrevesszük – visszatereljük – figyelünk – és így tovább… – ez a tudatos jelenlét alapvető dinamikája.
A tudatos jelenlétet nemcsak meditációban, hanem „nem-meditációban” is gyakoroljuk. Éppen azért végezzük, hogy egyre inkább fölfedezzük azt a világot, amelyet az érzékeinkkel egyáltalán megismerhetünk, s bár konkrét célt nem tűzünk ki magunk elé, azért az a szándékunk, hogy szabadabb, őszintébb, nyitottabb élethez jussunk el vele.
Míg a távol-keleti országokban a mindfulness gyakorlása általában valamilyen vallásos keretben jelent meg, addig Nyugaton gyakran hittől független szemléletként, technikaként él tovább. 1979-ben a hivatalos egészségügy keretei között is megjelent a mindfulness Észak-Amerikában, s azóta kutatók ezrei dolgoznak azon, hogy fölfedezzék a mindfulness mentális és testi egészségre tett pozitív hatásait.
A tudatos jelenlét három szintjét a testi érzékelés (öt érzék + testi érzetek), az érzések és a gondolatok jelentik. A gyakorlás során bejárjuk ezeknek a tapasztalatoknak a testi és gondolati tereit, és azt is megértjük, mi a kapcsolat az egyes tapasztalatok között. Ezek a tapasztalatok egy végtelen kapcsolati hálót alkotnak, teljesen „összegabalyodnak” egymással, ám az intuíció sokszor segít benne, hogyan tapasztaljuk meg ezt az első ránézésre kaotikus rendszert.
A mindfulness fogalom eredete
A fogalom forrása egy kb. 2500 éves, korai buddhista írás, a Szatipatthána szútta (‘Az éber figyelem alap pilérei’), amelyben a történelmi Buddha összefoglalja, milyen testi és tudati tapasztalatokra irányítsuk éber figyelmünket, hogy csökkentsük szenvedésünk mértékét. Thomas Rhys Davids, az ősi páli nyelv korabeli brit kutatója fordította le először az ebben az írásban használt szati (‘figyelem’, ‘tudatosság’) szót mindfulness-nek 1881-ben.
A mindfulness tehát egy szemlélet, egy viselkedési attitűd: megfigyelés cselekvés helyett, befogadás létrehozás helyett – elvárások, magyarázatok, értékelések nélkül.
Mostanra eltűntek a mindfulness módszeréből a vallásos elemek –, csak magára a tudatos jelenlétre koncentrálunk. Ez a hozzáállás igen termékenynek bizonyult, hiszen a mindfulness gyakorlása egyre terjed a világban. Újra népszerűvé válása Jon Kabat-Zinnek és kollégáinak köszönhető, akik 1979-ben a Massachusettsi Egyetem kórházának stresszcsökkentési osztályán mindfulness alapú stresszcsökkentő programot kezdtek alkalmazni (MBSR – Mindfulness Based Stress Reduction). Ennek alapja a testfigyelés, meditáció, elfogadás, nyugalom volt. A program sikeressége miatt egyre több helyen kezdték el használni: iskolákban, börtönökben, sportban, üzleti életben. A tapasztalatok alapján 2001-ben mindfulness allapú kognitív terápiát alakítottak ki (MBCT – Mindfulness Based Cogntive Therapy).
A mindfulness gyakorlásának számtalan jótékony hatása van:
- jobb összpontosítás
- több energia
- belső nyugalom, béke, fejlődik a türelem
- kevesebb stresszreakció
- könnyebb elfogadás
- pozitív, szeretetteljes kapcsolatok (másokkal és önmagunkkal)
- javuló empátia
- javuló hatékonyság
- nagyobb kreativitás
- tudatos döntéshozatal
- erősödő pozitív látásmód
- kevesebb indulatosság
- kevesebb szorongás
- javuló testi-érzelmi jóllét
Mindezekből láthatjuk, hogy a mindfulness nem csak egy pillanatnyilag népszerű irányzat, hanem ősi hagyományokon és szemléletmódon nyugvó módszer és megközelítés, amelynek a felgyorsult életmódunk miatt a jelenünkben és jövőnkben is egyre fontosabb szerepe van. Könnyeddé és szeretettel telivé varázsolhatjuk az életünket.