A coaching: egyénre és helyzetre szabott, eredmény- és megoldás-orientált fejlesztő munka.

Ebben a munkában, folyamatban a résztvevők: a coach és a kliens.

A coach az edző (angol kifejezés), a tanácsadó, a kliens, akit coacholnak, aki a tanácsot kapja.

A fenti definíciót lefordítva a coachingot tanácsadási folyamatnak is hívhatnánk, a szó szoros értelmében véve azonban mégsem tanácsadás: a kliens nem passzív szemlélője, hanem aktív résztvevője a folyamatnak.

Nem tanácsot kap, hanem kérdéseket, visszajelzéseket, új nézőpontokat, melyeknek segítségével a saját erőforrásait, önbizalmát, erejét, hitét aktivizálni tudja és képes megtalálni a számára legjobb megoldási lehetőségeket egy adott helyzetben.

A fogalom az 1980-as évek elején került át a sportpszichológiából az üzleti, gazdasági életbe. Sokan tartják úgy, hogy csupán az angol kifejezés újdonság, a tevékenység, amit jelöl, mindig is létezett. A coaching ugyanis sokban hasonlít a keleti bölcsességhez: a taoista, hindu és a buddhista hagyományban is a mesterek, akárcsak a coachok, nem konkrét megoldással szolgálnak a tanítványnak, hanem megmutatják az utat, ahol a kérdező rátalálhat a neki szóló válaszokra. A coach szerepe: edzőként a pálya széléről hozzásegíti a versenyzőt saját céljainak megvalósításához. A coach az a személy, aki a rendelkezésére álló eszközeivel, a lehető legjobb módon, a lehető legtöbbet hozza ki klienséből.

A coaching kiindulási pontja, hogy a kliens rendelkezik a problémája, illetve nevezzük inkább a feladata megoldásához szükséges minden információval, a coach „csak” segíti őt a megoldáshoz vezető úton járni. Segíti abban, hogy megtalálja önmagában a szükséges készségeket, belső erőforrásokat ahhoz, hogy a kitűzött célját elérje.